Gyorsan peregnek a napok, itt az ősz. Az elmúlt hetekben gyakorlatilag csak kutyázós nadrágokat, pulóvereket, mellényt vettem. Már megtanultam, hány zseb kell ahhoz, hogy beleférjen a jutifalat, a klikker, a kis piros zacsik no meg a cigi, telefon és lakáskulcs.
Minden este megyünk a parkba. Hála a sulinak már nem okoz gondot a póráz fegyelem, a parkban nyugodtan elengedhetem, szépen visszajön hívásra. Kialakult a baráti köre is, Pici és Picur a tacsi keverékek, Freya a fehér boxer, Csöpike a pincsi keverék és Fügi, a nem tudom milyen kutyus. Ehhez a körhöz persze csatlakoznak alkalmi tagok is, de a kemény mag állandó :-)
A parkig pórázon megyünk, közben gyakoroljuk a járdaszegélynél megállást. Amikor odaérünk, leveszem a pórázról, szabadon bóklászik, de közben folyamatosan csekkolja, merre is vagyok. Szívesen játszik a haverokkal, de egy idő után megsokallja és leül a lábamhoz. Ekkor elmegyünk ketten bolyongani. Közben gyakoroljuk a "házi feladatokat" is. Van gyakorolni valónk bőven, hiszem 3 hét múlva vizsgázunk, engedelmességi 1. fokozaton. Tegnap láttuk a vizsga bemutatót, háááát ... van mit gyakorolnunk.
A behívás, ültetés nem gond már. Általában jól megy a csehes beülés a lábhoz-nál. A lábhoz igazodás, ütemváltás is elfogadható. De nem tudom lefektetni és otthagyni :-D :-D
Bár ma délután már lefeküdt, ha leguggoltam mellé ! De ha állok, akkor még nem hajlandó, de már ez is sikerélmény !
A ma délután több szempontból is sikereket hozott, mert véletlenül ott maradt, ahol hagytam. Be kellett ugyanis mennem a konyhában, megnézni a sütőben sülő húst. Odaszóltam neki, hogy marad és berohantam. Mikor jöttem ki, láttam, hogy ugyanott ül :-O Jutifalat, klikk, nagy dicséret után kipróbáltam : ha a lakás felé mentem, akkor maradt a helyén, akár be is mentem, akár csak a lépcsőn az ajtóig. Ha viszont a kertben más irányba indultam el, akkor jött utánam. Ezen el kell még gondolkodnom !
Régóta próbálom apportírozni tanítani. Őhölgysége nagy botmániás, számtalan rágóbotja van. Emellett még rendmániás is, tegnap majdnem megfulladtam a röhögéstől, amikor láttam a szépen sorba rakott botjait :-D Ha eldobtam a botot, boldogan utána rohant, a szájába vette, majd elvitte a helyére, ott leült és elkezdte rágni. De ma visszahozta és letette elém. Persze klikk és jutifalat lett a jutalma! Többször is megismételtük.
Szóval ezt általában a parkban gyakoroljuk, de ma a délelőtti suli után dolgom volt itthon, így csak a kertben voltunk majd' egy órát. Közben be tudtam ugrani megnézni a sütőt, betenni egy újabb adagot a mosógépbe. A gyakorlás után vissza szoktunk kerülni a nagy rét felé, ahol még ott tombolnak a haverok. Puszedli beszáll egy újabb körre, majd ha elfáradt, akkor elindulunk hazafelé.
Ma is kidőlt, amint az mostani fotókon is látszik :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése