Egy békés vasárnap

Kint ülünk a kertben, élvezzük a gyönyörű és békés vasárnap délutáni napsütést. Minden zöld, nyílnak a virágok, szinte idilli a környezet. Mennyivel jobb ez a szeptemberi nyár, mint volt a július-augusztusi forróság. Akkor be kellett menekülni a lakásba, most lehet igazán élvezni a napot ! Puszedli eddig napozott, de most beköltözött a hintaágy alá az árnyékba és rendületlenül szunyókál. Csak akkor néz fel, ha a fényképező géppel közelítek :-) Meg is érdemli, a délelőtti suli ismét jól kifárasztotta.

Tegnap a suliba sajtos pulykavirsli meg sajt darabkákat vittem jutalomfalatként. A tükör módszerrel tanulunk, a kutyákban klikkerrel és jutalomfalatkákkal erősítjük meg a kivánt viselkedést. Gyakorlatlan gazdiként kicsit sok virslit daraboltam, no meg túl nagy darabokra :-) Amikor hazajöttünk, akkor a maradékot némi száraz táppal összekeverve megkapta ebéd gyanánt, a suli előtt ugyanis nem kap reggelit. A vendégek ételéből nem kapott, de én adtam neki egy apró koktél fasírt darabkát.

Este már sok füvet evett, majd reggel, miközben mentünk a suliba a parkon át, folytatta a fű evést. Gyakorlott macskásként tudom, hogy a macsekok a gyomruk békéje érdekében gyakran esznek füvet aztán meg jól kihányják, szerencsés esetben szőrkígyóval együtt:-) A kutyákról is tudom, hogy szoktak hasonló céllal füvet enni, de Puszi eddig még nem tett ilyet.  Szóval a parkbéli fűevés meghozta az eredményét, kétszer hányt egy kicsit. Utána felszabadultabb lett, valószínűnek tartom, hogy a számára szokatlan virslievés viselte meg a pocakját. Ma már sokkal kisebb darabokra vágtam a virslit és jóval kevesebbet is kapott. A megmaradt darabkákat sem adtam neki oda, hanem a megszokott száraztápjából kapott, amikor délben hazaértünk. 

A suliban végig érdeklődött, figyelt. Nagyon ragaszkodik hozzám, általában ott is két gyakorlat között körülöttem ül vagy fekszik. Szépen megy a szemkontaktus, az ültetés. Ma már azt is gyakoroltuk, hogy szemben velem leültetem és utána szépen mellé lépek. Hibátlanul csinálja és tartja a szemkontaktust ! A következő gyakorlat a fektetés volt. Na ez nem megy. Szépen leül és utána hiába húzom le a jutifalatot az orra előtt a földre, ő rövid lábaival akkor is eléri, ha nem fekszik le. Pedig magától szépen lefekszik. Ezért azt javasolta az oktató, hogy ha lefekszik, akkor klikkeljek és adjak jutifalatot, no meg mondjam a fekszik vezényszót, hogy tudatosítsam benne, ezt várom el erre a szóra. No, majd meglátjuk :-) Tanulunk játszani is játék nélkül, csak velem. Bírkózásra, kergetődzésre próbálom rávenni. A birkózás még megy is, mert azt nagyon szereti, ha hanyatt döntöm és gyömöszölöm. A kergetődzés, hááát ... Ő nem egy rohangálós fajta, én sem vagyok egy agár alkat, de azért próbálkozunk :-D.

Még nem kapcsolódik be a többi kutya nyüzsgésébe. Általában érdeklődve megszaglássza őket, és ha talál egy szimpatikus partnert, akkor játszik is velük. A parkban van egy Csöpike nevű mini terrorista, őt nagyon szereti. Csöpike fele akkora, mint Puszedli, helyes kis keverék kölyök, és egy energia bomba. Ez a mafla meg boldog vigyorral az arcán tűri, hogy ugráljon rajta, és együtt viháncolnak :-)

A parkban egyébként már rajongó tábora van! Tegnapelőtt este is két 12  év körüli kislány boldog szia Puszedli felkiáltással üdvözölte, én meg csak néztem :-O Biztos találkoztunk velük már, de nem emlékeztem rájuk. Meg a tacskós fiatal pár is mindig örömmel üdvözli meg a két gyönyörű colliet sétáltató néni is. Hála az égnek nagyon sok befogadott kutyus van a parkban is, meg a suliban is. És már Puszedli is hozzájárult két kistermetű ebecske gazdihoz kerüléséhez. Még az első napokban, amikor először találkoztunk Csöpikéékkel, velük volt a gazdi huga is, aki nagyon szeretett volna kutyát. Mondta, hogy már egy ideje nézegeti a menhelyek honlapjait, de még nem merte elszánni magát.  Elmeséltem neki a mi történetünket. Tegnapelőtt este pedig már ő is két kutyával jelent meg, aznap hozta el őket a menhelyről :-)