Ma 5 hete

Ma 5 hete érkezett meg Puszedli hozzám. Azóta nagyot változott a világa, teljes jogú lakótárs lett, aki épp a fotelban piheni ki az esti séta fáradalmait :-)

Iskolába is járunk. Hívásra már szépen hozzám jön, az ül paranccsal sincs gondja, akár 10 másodpercig is tartja a szemkontaktust. A tegnapi órán a láb mellett, póráz nélkül menést, a laza pórázzal sétálást és a marad vezényszót tanultuk. A póráz nélkül láb mellettet ma este gyakoroltuk, egész biztató. Amivel gondunk van, az a fekvés. Nála nem működik az a módszer, hogy ülésből jutifalattal lehúzom, mert a feje már a földet támasztja, de a mellső lábait még be sem kell hajlítania :-) Ezt a módszert nem rövidlábú kutyákra találták ki.

Tanultuk az engedélyre evést is. Tegnap este kitettem a vacsoráját a táljába, de őt elküldtem a tálkától. Egy mozdulatra elment és olyan ijedten és bánatosan üldögélt, hogy a szívem szakad meg. Vajon milyen emlékek ébredtek fel benne ? :-( De az ő érdeke, hogy csak azt egye meg, amit megengedek neki. Az ehetsz, tiéd-et azért mindig megtoldom egy jó étvágyat simivel is.

A laza pórázzal igencsak megkínlódtunk, de az is alakul. Szerintem a szomszédaim azt hitték, megbolondultam, mert két-három lépésenként fordultam pont az ellenkező irányba :-D De úgy tűnik, lassan megérti a kisasszony, hogy ha rajta van a póráz, akkor nincs ide-oda bóklászás, akkor megyünk.

Bóklászni, más kutyákkal viháncolni a parkban kell és lehet. Minden este kimegyünk kb. egy órára. Ma a teljes "bűnbanda" jelen volt,  minden gazdi igyekezett kihasználni a kellemes időt. Csöpike, Pici, Picur - nem valami találékonyak a környékbeliek a névadás kapcsán :-) - Mackó, Bogi és Füge nagy örömmel fogadták Puszedlit. Ő is boldogan, csóválva rohant feléjük és kezdetét vette az őrült futam! Olyan szép, amikor fut és táncol a bundája ! Nem ő a főkolompos, egy idő után ki is szállt a játékból, de aztán egy kis nyugi után újra visszament. Ennek azért is nagyon örültem, mert a suliban még magához képest is nagyon visszafogott, el sem mozdul a lábam mellől. Mondták is az oktatók, nálunk nem kell kötődési tesztet végezni. Nagyon találó egy kedves barátnőm mondása : "nincs mit tenned, egy szőrös tépőzárat kaptál, aki néha ugat is" :-))

A parkban már nyugodtan, póráz nélkül sétálunk. A haverokkal való játék mellett legalább annyira szeretünk kettesben baktatni, főleg a fás, ligetes részeken. 

A macskákkal békésen elvan. Enzo cicát nagyon szereti, ő meg döföl Puszedlinek. Vele kergetődzni, sőt bujócskázni is szokott ! A két hölgy - JJ és Málnus - nem ereszkedik le holmi kutyához, de azért JJ-vel már többször összeorroztak.

Enzoval

Azért már rosszalkodni is szokott :-) A legnagyobb kihívás a macskakaja. Hogy ne tegyem ki felesleges csábításnak, a cicák szárazas tálkáit feltettem a konyhapultra. Eddig már kétszer is rajtakaptam, hogy fenn állt a konyhapulton és ette a macskakaját. Azt a döbbent képet, amit akkor vágott, amikor rájött, hogy lebukott... hát az le kellett volna fotózni. De erőt vettem magamon, elfojtottam a röhögésemet és legszigorúbb hangomon leszidtam :-)