Miért is kell egy kutya, pont nekem

Mindig is macskás voltam. A kutyáktól gyerekként kimondottan féltem, képes voltam átmenni az utca túloldalára, ha a kertben volt kutya.

Immár 15 éve macskákkal osztom meg az életemet. Jelenleg 3 cicám van, Jasmine Jayce (Miss JJ) egy 7 éves leányzó, Málnus 4 éves, szintén lány és a 2 éves Enzo, aki a férfi a háznál. Mindhárman bentiek és ivartalanítottak. Miss JJ a Heartbreaker Main Coon tenyészetben, Málnus a brit pedig a Barokszépe kenelben ezüstkanállal a szájukban születettek, Enzo viszont igazi kőbányai vagány, befogadott cica. Imádom a macskáimat, de egy idő után hiányérzetem lett. Kellene valaki, akivel nem csak a lakásban lehet lenni, hanem kint az életben jó társ.

A családi és baráti körömben egyre több kutya van, kezdtem megbarátkozni velük. Az igazi áttörést öcsém Jegorja és Szilvi barátnőm Cameronja hozta. Nagyon szerettem őket, meggyőztek róla, hogy a kutya kedves, okos és nagyon jó társ. Mindketten skótjuhászok voltak , de sajnos immár az égi vadászmezőkön terelgetnek.

Andi barátnőm két belga juhásza Fanny és főleg Bo adta meg a végső lökést. Már addig is mondogattam, hogy ha majd nyugdíjba megyek, lesz egy kutyám. Ezt főleg azért gondoltam, hogy legyen valami, ami rákényszerít, hogy kimozduljak otthonról. De Fannyval és Bocikával nagyon sokat voltam együtt, ha csak tudtam ott voltam minden agility versenyükön. Kirándultunk, étterembe jártunk és rájöttem, jó szórakozás kutyákkal lenni.

Így eldöntöttem, nem várok még 10 évet a nyugdíjig, megkutyásodom. Ekkor már csak a megfelelő "alany" kiválasztása volt a feladat. Sok kutyás ismerősömet kérdeztem, nézegettem a különböző tenyésztők oldalait, keresgéltem a nekem megfelelő fajtát.

A macskáimmal nyugodtan, békésen élünk egy kertes sorházban. A kertbe ugyan kimehet az eb, de a lakótársak nem egyeznek bele egy csak kinti kutyába. Tehát egy nyugodt, kistestű, kinti-benti kutya kell. Életem első kutyája lesz, így szóba sem jöhet a gyakorlott gazdáknak való fajta. Nem ártana, ha nem kölyök, hanem fiatal felnőtt lenne, aki már bizonyos alapvető dolgokkal tisztában van. Lehetőleg legyen szőrös és legyen orra, mert nekem ezek a külső jegyek egyértelműen hozzá tartoznak a kutyához :-)

Ezeknek a szempontoknak megfelelő kutyát kezdtem el keresgélni a neten. Nézegettem a különböző állatvédő szervezetek honlapjait, mert azt is eldöntöttem, hogy nem ragaszkodom a fajtatiszta ebekhez, ha lehet, inkább befogadok.

Több szóba jöhető jelölt is volt. Többnek írtam is, de volt, aki már gazdihoz került közben, volt aki kiesett a rostámon. Volt egy nagyon esélyes tacsiféle a Pilis-budai kutyásoknál. Az ő honlapjukon olvastam, hogy augusztus 11-én Tahiban, a vásáron kint lesznek, mert örökbefogadó napot tartanak. Épp itt volt nálam Bubu barátnőm, előtte nap jöttünk meg a nyaralásból. Ott is sokat beszélgettünk a kutyáról, sőt megvettem és a medence partján el is olvastam Cesar Millan Kutya a családban című könyvét. Az olvasottaktól kicsit beparáztam, tudom-e én ezt így csinálni, de Bubu, a gyakorlott kutyás megnyugtatott :-)

Szóval volt még egy vasárnapunk a közös szabiból, ezért úgy döntöttünk, hogy kimegyünk Tahiba. Bubu úgysem járt még soha sem arra, nekem meg szép emlékeim vannak a Dunán, vadevezéssel töltött nyarakról, a tahi vadkempingezésekről, strandolásokról, tehát elindultunk.

A vásárban bóklásztunk, nézelődtünk, amikor megláttunk egy nőt, aki épp 4 vagy 5 kutyát terelgetett az állatvédők sátra felé. És a 4-5 kutyus között megláttuk Őt ! :-) Kistestű, szőrös, nem domináns, okos, barna szemekkel. Amikor elhelyezkedtek kiderült, hogy nem pilis-budaiak, hanem a Szentendrei Árvácska színeiben vannak kint. Odamentünk, elbeszélgettünk a nővel - azaz Magdival, akivel azonnal megtaláltuk a hangot. Kiderült, hogy a kutyus Puszedli, 1-2 éves, már ivartalanított szuka, olyan bocsánat, hogy élek típus:-) 

Részemről szerelem volt az első látásra, a kisasszonyt viszont nem nagyon érdekeltem, ő csak a befogadójához ragaszkodott. Telefonszámot cseréltünk és megígértem, gondolkodom a dolgon és este telefonálok.

Hazafelé a kocsiban megbeszéltük a dolgot Bubuval. Mondtam, hogy nagyon tetszik a kutya, megfelel a szempontjaimnak is, de nem akarok elhamarkodott döntést hozni. Erre feltett nekem egy csomó hülye kérdést : mennyibe kerül egy kiló kutyakaja, egy oltás, van-e napi legalább 1 órám sétálni stb. :-D

Este felhívtam Magdit hogy kell a kutya. Ő azt válaszolta, hogy akkor másnap délután-este elhozza ...

Ez tehát a kezdet, egy kutyás élet kezdete.