Rég nem jelentkeztem Puszedli történeteivel. Tudom, hogy nincs kifogás, de mentségemre szóljon, hogy azért február 12-én megünnepeltük Puszedli hozzám kerülésének féléves évfordulóját ! Van, amikor nagyon rövid ez az idő, van olyan eset, amikor nagyon hosszú. Nekem pillanatok alatt elrepült, Puszedli véleményét nem tudom :-) Olyan, mintha mindig itt itt élt volna, Mintha mindig is kopogott volna a körme padlón, ahogy mindenhová követ. Mintha mindig ott állt volna az ajtóban a macskákkal együtt, amikor hazaérek.
Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni, arra gondoltam, leírom, mi minden történt velünk ez alatt a félév alatt. De azt a blog előző bejegyzéseiben el lehet olvasni :-)
Amikor ma este olvastam a facebookon, hogy a hétvégén két kölyökkutyát is visszavittek az Árvácskához, eldöntöttem, hogy a fél év problémáiról írok. Mert bármennyire is imádom ezt a cobolybundás nagyságos asszonyt, problémák voltak, vannak és bizony lesznek is :-)
Puszedli ugyan az első kutyám, de 16 éve hol két, hol három macskával élek együtt. Így volt valami fogalmam arról, mit is jelentenek lelkileg, anyagilag, nyaralás és egyéb programszervezés szempontjából, lakberendezésileg a szőrös lakótársak :-D
Bár alaposan megfontoltam, hogy milyen típusú kutyát fogadjak magamhoz és sikerült is ilyet találni, azért értek meglepetések, pl. át kellett szerveznem az életemet, hogy beleférjen a reggeli és esti séta és ne legyek 9 óránál többet otthon. Így későbbi időpontra tettem a délutáni-esti programjaimat, hogy munka után haza tudjak ugrani Puszedlihez.
A macsekok közül többen kölyökként, de volt, aki fiatal felnőttként került hozzám. Ezért amikor kutyust kerestem kimondottan fiatal felnőttet kerestem. Bár bűbájosak a kölyökkutyák, de nem éreztem magamban elég erőt egy kölyök lemeríthetetlen energiáinak kezeléséhez. Inkább vállaltam a felnőtt kutya bizonytalan előéletéből, hiányos szocializációjából fakadó problémákat.
Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni, arra gondoltam, leírom, mi minden történt velünk ez alatt a félév alatt. De azt a blog előző bejegyzéseiben el lehet olvasni :-)
Amikor ma este olvastam a facebookon, hogy a hétvégén két kölyökkutyát is visszavittek az Árvácskához, eldöntöttem, hogy a fél év problémáiról írok. Mert bármennyire is imádom ezt a cobolybundás nagyságos asszonyt, problémák voltak, vannak és bizony lesznek is :-)
Puszedli ugyan az első kutyám, de 16 éve hol két, hol három macskával élek együtt. Így volt valami fogalmam arról, mit is jelentenek lelkileg, anyagilag, nyaralás és egyéb programszervezés szempontjából, lakberendezésileg a szőrös lakótársak :-D
Bár alaposan megfontoltam, hogy milyen típusú kutyát fogadjak magamhoz és sikerült is ilyet találni, azért értek meglepetések, pl. át kellett szerveznem az életemet, hogy beleférjen a reggeli és esti séta és ne legyek 9 óránál többet otthon. Így későbbi időpontra tettem a délutáni-esti programjaimat, hogy munka után haza tudjak ugrani Puszedlihez.
A macsekok közül többen kölyökként, de volt, aki fiatal felnőttként került hozzám. Ezért amikor kutyust kerestem kimondottan fiatal felnőttet kerestem. Bár bűbájosak a kölyökkutyák, de nem éreztem magamban elég erőt egy kölyök lemeríthetetlen energiáinak kezeléséhez. Inkább vállaltam a felnőtt kutya bizonytalan előéletéből, hiányos szocializációjából fakadó problémákat.
Az is fontos volt, hogy ne egy izgága energiabomba legyen, szeressen heverészni a kanapén, mert amíg dolgozom, addig a lakásban kell lennie.
3 héttel hozzám kerülése után megkezdtük a kutyasulit is és sikeres alapfokú engedelmességi vizsgát tettük.
Fél év után a lakás is egyben van még :-) Két díszpárna csücske, néhány szőnyegrojt és két-három könyv gerince esett áldozatul Puszedli rágási mániájának. Van persze rágókötele, rágható műanyag izéje - a stabil, rágásálló fajtából, mert volt olyan ajándékba kapott rágója, amit két harapással elintézett :-D De a legjobb, a kedvenc a cseresznyefa kétujjnyi vastag ágdarabja. Ha valami olyat kezd el rágni, amit egyben szeretnék megtartani, akkor mindig ezt adom oda neki.
Azt természetesnek vettem, hogy az első napokban gond lesz a szobatisztasággal, de hamar megtanulta, hogy mettől meddig dolgozom, így napközben nincs semmi probléma. A múltkor jóval tovább bent kellett maradnom a szokottnál, már vizionáltam, hogy mi is vár otthon, készültem a takarításra. Szegény ott toporgott az ajtóban és vagy két percig pisilt egyfolytában mikor kimehetett, de a lakásban nem volt semmi takarítani való ! Puszacs nem egy ugatós kutya, így, ha ki kell mennie azt úgy jelzi, hogy elkezd fel-alá mászkálni a tartózkodási helyem és az ajtó között. Na de ha alszom, akkor ezt nem veszem észre ! Így két-három hetente bizony előfordul, hogy éjjel bepisil. Szerencsére a macskák miatt a szőnyeget már lecseréltem egy jól takaríthatóra, no meg ha éjjel felébredek, akkor Puszit is kiviszem az udvarra :-)
Közben a szomszédéknál unoka született, aki elég sokat van náluk. Az anyukájának és a nagymamájának meggyőződése, hogy a kutyák, macskák és egyéb állatok veszélyeztetik a gyerek egészségét, mindenféle fertőzést kaphat tőlük :-( Városi népek, na ... Így most lekerítem a kertrészem nagyobbik részét, hogy Puszedli akkor is kint bóklászhasson a szép időben, ha épp nem vagyok kint vele.
Az esti séták során rá kellett döbbennem, hogy nem szereti a sötétet, fél és ilyenkor kapkod az idegenekre. Több kutyaoktatónál is jártunk, mindegyiknek az volt a véleménye, hogy fél, bizonytalan, tehát nekem kell erősítenem a falkavezéri szerepemet. Volt néhány rossz hetünk, de a barátaim segítségével, no meg egy jó oktatóval - köszi Enikő :-) - úgy érzem, most már uralni tudom a helyzetet. De azért március közepétől folytatjuk a sulit, megyünk középfokra !
De mindez nem számít ahhoz az örömhöz képest, amit akkor érzek, ha hívásomra fut felém, minden szőrszála libeg és pofikáján ott a hucut mosoly : megyek gazdi hozzád :-) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése